A minimális talajművelés típusai

Minimális talajművelés: a szántást helyettesítő műveletektől a „no-till” rendszerekig 

A minimális talajművelés módszere magában foglal minden, szántást mellőző technológiát a szántást helyettesítő műveletektől a teljesen beavatkozás-mentes talajművelésig. 

Szántást helyettesítő műveletek: mélyművelés forgatás nélkül

A szántást helyettesítő talajművelés olyan módszer, amely 15–30 cm-es munkamélységben történő, forgatás nélküli talajmegmunkálást jelent. A terület nem kerül átforgatásra ekevasakkal. A talajszerkezet a vetés-előkészítés során némileg megváltozik ugyan a kapás vagy tárcsás kultivátorok munkája következtében, de nem destabilizálódik. A növénymaradványok részlegesen bekeverednek a talajba, és a szerves anyag kioldódik a művelt zónába. A talaj biodiverzitása ezzel a módszerrel jobban megőrizhető, mint szántással. Ráadásul kevesebb energia kell hozzá, mivel az alkalmazott gépek könnyebbek és nagyobb szélességben dolgoznak. 

A KUHN Performer és Cultimer típusú gépei ehhez a vetés-előkészítési technológiához készültek.

Gyors és hatékony talaj-előkészítés sekélyműveléssel 

A sekélyművelés és a szántást helyettesítő műveletek között számos hasonlóság van. A fő különbség a munkamélységben (5–15 cm) és a nagyobb területteljesítményben van, mivel a sekélyművelés gépei nagy munkaszélességgel rendelkeznek. Ez a módszer sem jár talajforgatással, de a növénymaradványok bekeverése részleges, mivel egy részük a felszínen marad az erózió csökkentése érdekében. Ehhez a talajművelési módszerhez tárcsás tarlóművelő kultivátorok használhatók a legjobban. 

Ezek az eszközök intenzív munkavégzésre képesek, nagy sebességgel, ami ideálissá teszi őket a takarónövények lezúzására. A kapás tarlóművelő kultivátorok kiválóan alkalmasak a felszíni, aprómorzsás talajréteg kialakítására a vetés-előkészítés során. Az említett talajművelési módszerek mind alkalmasak vetés előtti talaj-előkészítésre. Az 5–15 cm mély köztes tarlóművelés lehetőséget biztosít takarónövények vetésére a nyár végén: miközben a következő növény vetéséhez magágyat készít, egyúttal irtja a gyomokat is a területen.

A sávos művelés során a talaj csak a vetés sávjában részesül mechanikai művelésben.

A sávos művelés („strip-till”) egy olyan technológia, amely rendelkezik a „no-till” előnyeivel, ugyanakkor biztosítja a hatékony vetést. Ez a minimális talajművelés módszereihez tartozó technológia területileg a vetés sávjára korlátozott művelést jelent, miközben a köztes sávokat érintetlenül hagyja. A hagyományos vetés-előkészítési módszerekhez hasonló magágyat hoz létre a vetés vonalában, de a sorközökben meghagyja a felszínen a növénymaradványokat. A szervesanyag-tartalom növekszik a területen, és a növénymaradványok gátolják az erózió kialakulását. A vetési sáv gyorsabban melegszik, elősegítve a gyorsabb kelést. Ez a művelésmód különösen nagy sortávolságra vetett növényeknél (kukorica, napraforgó, szója, cirok, repce és cukorrépa) alkalmazható sikerrel. 

Szántás nélküli talajművelési technológiák: talajművelés „no-till” módszerrel

A „no-till” vagy „direktvetés”, „mulcsra vetés” elnevezések mind arra utalnak, hogy a vetés előtt egyáltalán nem történik talajmegmunkálás (nincs talajforgatás, nincs lazítás, nincs magágy-előkészítés). A vetőmag közvetlenül az előkészítetlen talajba kerül. A növényfejlődéshez szükséges fizikai talajjellemzőket az időjárás és a biológiai aktivitás (gyökértevékenység, állatok pl. giliszták, mikroorganizmusok) alakítja ki, és az állandó talajtakarás óvja meg. A „no-till” technológia a környezetkímélő mezőgazdaság egyik alapeleme.

A „no-till” technológia szerinti gazdálkodás speciális vetőgépet igényel, amely képes az előkészítés nélküli vagy növényborítással rendelkező talajba vetni.