A minimális talajművelés hatása a szántással összehasonlítva

full range of min-till, plough and other agricultural machines in field

A minimális tarlóművelési technológiák a szántást helyettesítő műveletektől a direktvetésig terjedő módszereket ölelnek fel, és főként szántóföldi és évelő kultúrákban kerülnek alkalmazásra. Annak érdekében, hogy az agronómiai rendszerben teljes egészében kihasználhatóak legyenek az előnyei, nagyon fontos megérteni a korlátait is.

A minimális talajművelés hatása a szántással összehasonlítva

Minimális talajművelés vagy szántás? Minden az elérendő céloktól függ

Annak ellenére, hogy a minimális talajművelési módszerek a környezetkímélő mezőgazdaság felé tett lépés, az eke számos helyzetben még mindig nagyon hasznos eszköz. Minden a talajtól, az éghajlattól, a gazdaság munkaszervezésétől és természetesen az elérendő céloktól függ.

A „min-till” technológiák előnye a talajszerkezet és talajélet szempontjából

A „min-till” művelés legfontosabb előnye a szántással szemben, hogy nem bolygatja annyira a talaj szerkezetét, mivel a „min-till” munkagépek nem forgatják át a talajt. Ennek eredményeképpen a talajélet nem szenved olyan károkat, és a talajfauna- (például a giliszták) és -flóra érintetlenebb marad. A felszínen a növénymaradványok és törmelékek stb. bőséges szervesanyag-bázist alkotnak. A legradikálisabb „min-till” technológia, a direktvetés fenntartja a talajtakarást, miáltal korlátozza az eróziót és az eliszaposodást, valamint elősegíti a víz mélyebb rétegekbe szivárgását. Egy másik előny az üvegházhatást kiváltó szén-dioxid gáz kibocsátásának csökkenése egyrészt az ilyen gázok talajban tartásával, másrészt a kisebb mértékű traktorhasználattal.

A minimális gazdálkodási technológiák már sok éve hatékonynak bizonyulnak: a hozamok összemérhetőek a szántott földterületeken elértekkel, és az idő- és energiamegtakarítást nagyra értékelik a gazdálkodók.

A „min-till” technológia Franciaországban a mezőgazdasági művelés alatt álló területek 35%-án használatos – Forrás: Agro-league

4 minimális talajművelési technika illusztrációja
1. altalaj lazítás, 2. mélyművelés, 3. sávos művelés, 4. sekély művelés.

A szántás hasznos lehet

A gazdálkodók számára a „min-till” művelésnek nem lenne szabad félresöpörni az ekét, ami még mindig hasznos lehet. Segítséget jelenthet a gyomok féken tartásában, főként gyepkultúrákon. Organikus gazdálkodásban az eke központi szerepet játszik, mivel kiváltható vele a gyomirtó szerek használata. Nedves talajkörülmények között jobban alkalmazható a „min-till” technológiánál: az eke képes nedves talajon dolgozni, ami például egy talajlazítóra nem igaz, mivel ez utóbbi könnyen omló talajt kíván. Az eke hasznos lehet a talajszerkezet javításában is annak tömörödöttsége esetén, mindazonáltal gondot kell fordítani az eketalpbetegség elkerülésére.

Teljes min-till kínálat. Eke és egyéb mezőgazdasági gépek szántóföldön.

Jean-François Vian, a franciaországi ISARA-Lyon előadója és kutatója szerint a talaj termékenysége tekintetében, amely területen a szántást gyakorta kritizálják, a tényeket jobban árnyalni kell, és fel kell ismerni, hogy inkább a nem alkalmas körülmények között végzett szántásnak van negatív hatása, nem pedig magának a gyakorlatnak. Az említett kutató szerint olyan talajon, amely maximum 20 cm-es mélységig tömörödött, a megfelelő időben végzett szántás nincs káros hatással a talaj termékenységére. Tudományos tanulmányok szerint a megmunkált talajban több baktériumfaj talál otthont, míg a talajművelés csökkentése vagy elhagyása a gombák fejlődését segíti elő.

A talajművelés program kialakításakor figyelembe kell venni az időzítést, a növénykultúrát, a talajtípust és az időjárási körülményeket

Tehát minimális talajművelés vagy szántás? A választás sok olyan tényezőn múlik, amelyek az adott év sajátosságaitól függnek, de a talajtípust és a gazdálkodás szerveződését is figyelembe kell venni.

Például az ekét nagyon gyakran (80%-ban) használják olyan régiókban, mint Bretagne (Franciaország) a tavaszi vetésű növények vetés-előkészítéséhez, amely műveletet vetés előtt forgóboronával egészítenek ki. Ez az eljárás lehetőséget biztosít a talaj gyorsabb felmelegedésére, így a növénykultúrák hamarabb vethetők. Ugyanez a helyzet az agyagos talajjal rendelkező régiókban, mint pl. Lotaringia, ahol a téli szántás után a talaj ki van téve fagy hatásának, mielőtt tavasszal sor kerülne a magágy-előkészítésre egy új művelettel. Másrészről az olyan területeken, mint a Duna menti síkság, szántás nélküli talajművelés terjedt el, mivel itt nagyon könnyű talajok találhatók.

Agronómiai szempontból a gazdaság szerveződését, a rendelkezésre álló eszközöket és a vetésforgót, a talajtípust és a kialakult gyakorlatot is figyelembe kell venni. Mindezek a tényezők arra mutatnak, hogy a szántás és a minimális talajművelés gyakran egymás kiegészítői.
 

Tudjon meg többet a szántás nélküli módszerekről

  • A szántás nélküli technológiák („min-till”) olyan gazdálkodási módszerek, amelyek eke illetve egyéb, a talajt forgató eszközök nélkül művelik a talajt.

  • A sekély művelés átlagosan 2–5 cm-es munkamélységet jelent, míg a mély művelésnél 30–35 cm-re is lehatolhat a talajművelő eszköz. Megjegyzés: a munkamélység a használt talajművelő eszköztől függ.

  • Számos módszer létezik arra, hogy miként lehet javítani a talaj biológiai aktivitását. Ezek többek között az alábbiak: 

    • Olyan agronómiai módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik a mikrobiológiai tevékenységet: takarónövények, vetésforgó alkalmazása és a szántás elhagyása. 
    • Szerves anyag talajba juttatása komposzt, szerves trágya vagy növénymaradványok formájában. 
    • A műtrágyák és gyomirtó szerek túlzott használatának kerülése, mivel ezek negatív hatást gyakorolnak a talajban zajló mikrobiológiai tevékenységre. 
    • Állandó talajtakarás fenntartása takarónövényzet biztosításával vagy megfelelő vetésforgó alkalmazásával. 
    • A talajtömörödés elkerülése a táblán dolgozó mezőgazdasági gépek menetszámának csökkentésével. Ezek a módszerek élénkítik a mikrobiális talajéletet, ami alapvető szerepet játszik a termékeny, egészséges növényállomány kialakításában.

  • A köztes növényállományok olyan kultúrák, amelyeket két fő növény közötti időben vetnek a talaj védelme, fertilitásának és mikrobiológiai aktivitásának növelése érdekében. Csökkenthetik a nitrogénkimosódást azáltal, hogy felveszik a talajban visszamaradó nitrogént a betakarított növénykultúra után.

    A takarónövények köztes termesztése és a minimális talajművelés egyaránt olyan módszerek, amelyek az állománykezeléseket a minimális szintre képesek visszaszorítani. A köztes növénykultúrák értéken kezelése annak tudható be, hogy a vetés költségei csökkentek.

    Egy univerzális, rezgőkapás kultivátor ideális „min-till” eszköz egy második menetben történő magágy-előkészítéshez, tarlóművelő kultivátor után. Ez a módszer különösen hasznos a gyomok visszaszorítására, köztes növénytakaró alkalmazásával.

  • A gyomokat és a kártevőket a technológiához igazodóan kell kezelni. Gondot kell fordítani az újragyomosodás elkerülésére. Ha a betakarítás utáni szármaradványokat nem forgatják a talajba, akkor le kell zúzni azokat a kórokozók és kártevők által okozott problémák csökkentése érdekében.

  • A tarlóművelő kultivátor kevesebb energiát igényel, mint az eke, és használatával a szerves anyagok megmaradnak felső talajrétegben. Ezen kívül a talajtömörödés csökken, és a talaj biodiverzitása is csak kissé sérül.