Üzemanyag-megtakarítás a minimális talajművelésből adódóan

Üzemanyag megtakarítás minimális műveléssel

A talajművelés mértékének csökkentésével a minimális talajművelési módszerek kisebb idő- és energiaráfordítással járnak. Előnyök költségcsökkentés szempontjából.
A minimális talajművelési technológiákkal eke használata nélkül készítjük elő a talajt a vetésre, a sekélyművelés jellemző módszereivel.
A kevesebb műveletnek és a kisebb vonóerőigénynek közvetlen hatása van a munkaidőre és az üzemanyag-fogyasztásra. Az Arvalis becslése szerint a gépi munka- és munkaerő-költségek hozzávetőleg az összes gazdálkodási költség 45%-át teszik ki.
Ebből adódóan ezek csökkentése közvetlen hatással bír a jövedelmezőség alakulására.

Üzemanyag-megtakarítás a minimális talajművelésből adódóan

Kevesebb ráfordított idő, és kevesebb üzemanyag

Az ekehasználat elhagyásának legnagyobb hatása a munkaidő-ráfordítás csökkenésében mutatkozik meg. A tarlóművelés kétszer olyan gyors, mint a szántás. 
A talajművelés teljes elhagyása („no-till”) még jelentősebben csökkenti a munkaidő ráfordítást, és 30-50%-os megtakarítást eredményez. Az Arvalis becslése szerint a búza vetés-előkészítésének munkaidőigénye az ekehasználat esetében hektáronként szükséges 4 óráról 2,5 órára csökkenthető „no-till” technológiával.

A franciaországi Bretagne agrárkamarája számításokat végzett a kukoricavetés hektáronkénti időigényére vonatkozóan: 2,5 óra ekehasználat mellett, 1,5 óra „min-till” módszerekkel, sekélyműveléssel, és 0,75 óra „no-till” rendszerben. Amellett viszont, hogy kevesebb időt kell tölteni a traktorban, időt kell fordítani a területünk szemmel tartására.1

 

 

A talajművelési módszerek az üzemanyag-felhasználásra is nagy hatással vannak: a rövidebb idejű és kisebb teljesítményigényű munkavégzés egyértelműen kisebb költséggel jár.
 

kukorica ültetése minimális talajművelési technikákkal

A bretagne-i agrárkamara adatai szerint szántással történő előkészítés mellett 30 liter üzemanyag szükséges egy hektár búza elvetéséhez, minimális talajművelési módszerrel ez 22 liter, „no-till” művelés esetén pedig mindössze 5 liter. A különbség kukorica esetében még nagyobb: Szántás esetén hektáronként 40 liter, sekélyművelésnél 20 liter, és „no-till” művelésben 10 liter.

A vetési költségekre közvetlen a ráhatás. A minimális talajművelési módszerek 30%-kal, a „no-till” technológia 40–50%-kal csökkenti a költségeket. A bretagne-i agrárkamara becslése szerint a búza vetéséhez kapcsolódó költségek eke használatával hozzávetőleg 80 euro körül, sekélyművelés („min-till”) esetén viszont 65 euro körül alakulnak hektáronként. A vetési költségek kukoricánál kb. 120 euro/ha körül alakulnak szántás esetén, szemben a minimális talajművelés alkalmazásának 75 euro/ha költségszintjével.

Pozitív gazdasági eredmény

A minimális talajművelési módszerek mérséklik a vetés költségeit, de ez akkor is igaznak tekinthető-e, ha figyelembe vesszük az egyéb költségeket és az inputanyagokat is?

Az egyszerűsített vetési technológiák visszaüthetnek a hozamokban. Az Arvalis által európai gazdaságokban végzett kísérletek 7,3 %-os hozamkülönbséget igazoltak a szántott és a „no-till” előkészítéssel vetett kultúrák között. Mindazonáltal a hosszú távú összehasonlítások azt mutatják, hogy pár év elteltével a szántás, a minimális talajművelés és a „no-till” módszerekkel előkészített táblákon a hozamokban megmutatkozó különbség elenyésző. Ez a szántás nélküli módszerek talajéletre és vízháztartásra gyakorolt pozitív hatásainak tudható be, amelyek ellensúlyozzák az esetlegesen rosszabb vetésminőséget.

Hozzávetőleg tíz évig tartó kísérletek alapján az Arvalis azt a következtetést szűrte le, hogy a különböző talajművelési technológiák esetében a nettó jövedelmezőség hasonló volt, mivel a „no-till” művelés alacsonyabb gépimunka-költségét ellensúlyozta a nagyobb állománykezelési költség, főként a gyomirtás költsége.

Forrás:
1 https://www.arvalis.fr/infos-techniques/les-economies-de-charges-la-cle