Minimális talajművelés az organikus gazdálkodásban

 Férfi gazdálkodó, aki a talaj minőségét ellenőrzi a minimális talajművelési gyakorlat után egy bioföldön

Az eke használata nélkül a gyomok féken tartása igazi kihívás az organikus gazdálkodásban. Mindazonáltal a minimális talajművelés módszereit alkalmazva a talaj szerkezete és mikrobiális élete nem károsodik.
A minimális talajművelési módszerekben számos különböző agronómiai koncepció egyesül. A közös pont a sekély vagy csökkentett mértékű talajművelés, ami mellőzi az ekehasználatot. A minimális talajművelés módszerei korlátozzák az erózió kialakulását, és nem keverik össze a talaj különböző rétegeit, ami óvja a talaj nitrogéntartalmát. Ezek a módszerek a munkaidő és a gépesítési költségek csökkenését is magukkal hozzák.

Egy „min-till” növénytermesztési rendszer organikus gazdálkodásban történő alkalmazása igazi kihívás.

A mély szántás fontos szerepet tölt be a gyomok elleni küzdelemben, ha gyomirtó szerek nem használhatók, de a szántás a minimális talajművelésben nem alkalmazható.

Miért kellene akkor elhagyni a szántást az organikus gazdálkodásban? A hagyományos rendszerű gazdálkodásban a szántást nélkülöző módszerek élénkítik a talajéletet, csökkentik a munkaidő-szükségletet és a gépi munka költségeit, valamint fokozzák a szén talajban történő tárolódását.

Azáltal, hogy a rétegeket nem keveri össze minden alkalommal az eke, az erózió mértéke csökken, és a nitrogén hozzáférhetőbb marad a növények számára. A szerves anyagok által táplált mikrobiális élettevékenység és a gyökérfejlődés is hozzájárulnak a talajszerkezet javulásához.

 Egy pár kéz dús, sötét, gilisztákkal teli talajt tart szabadtéri környezetben

Gyomirtás

A szántás nélküli organikus növénytermesztéshez elengedhetetlen a jó talajszerkezet, és a kezdettől fogva visszaszorított gyomállomány. Tömörödöttség esetén a szántás vagy az altalajlazítás szükséges lehet, mielőtt belevágnánk a minimális talajművelésbe.

A vetést ideális viszonyok mellett kell végrehajtani, hogy a megfelelő csírázás és kelés biztosított legyen.

Ha nem szeretne ekét használni, de a tábla gyomos, akkor nagy erőfeszítéseket kell tennie a siker érdekében. 

A gyomok visszaszorításához az állandó növénytakaró az egyik alapvető eszköz.
A takarónövény-kultúrákat hosszú vetésforgókba kell beiktatni, amelyek során váltakoznak a növénykultúrák és a vetési dátumok is, hogy a gyomok fejlődési ciklusai megtörhetők legyenek. 

minimális talajműveléssel megművelt szántóföldek

A mechanikai gyomirtás egy másik eszköz a tábla gyomoktól történő megszabadítására. Mindazonáltal ez a módszer kevésbé hatékony olyan táblákon, ahol nagy mennyiségű növénymaradvány van. 

Gazdasági szempontból, ha növelnie kell a mechanikus gyomirtás műveleti menetszámát a gyomok kellő visszaszorításához, akkor – a munkaidő-ráfordítás és a vetési költségek növekedése miatt – ezzel elveszíti a minimális talajművelés előnyeinek egy részét.

A gyepterületek előnyei

A gyomirtás nagyobb kihívást jelent, mint a hagyományos talajművelési módszerek esetében. Egy vegyes (növénytermesztő/állattartó) gazdaságban a gyepterület alapvető szerepet játszik a gyomszabályozásban. Egy terület 3–5 év legelőként vagy kaszálóként történő használata után a rákövetkező növénykultúra nagyobb potenciállal termeszthető, és a kaszálásnak és/vagy legelésnek köszönhetően kevesebb gyom lesz a területen. Ha nincs gyephasznosítás beiktatva a vetésforgóba, akkor a helyzet bonyolultabb lehet. Nagyobb figyelmet kell fordítani a vetésforgó kialakítására, még ha ez azzal is jár, hogy 6–7 évente be kell iktatni egy takarónövényes évet, betakarítás nélkül, hogy a tábla regenerálódni tudjon.
 

a minimális talajművelés előnyt jelent a gyepterületen, ahol a szarvasmarhák végzik a gyomirtást

Egy több partner bevonásával megvalósított program (Reine Mathilde en Normandie) vette kezdetét az organikus gazdálkodás fejlődése előtt álló akadályok azonosítására és leküzdésére. A kísérleteket Calvadosban, 3 év gyephasznosítást tartalmazó, 7 és 8 éves vetésforgókban végezték.

A szántás megszüntetése jobb szerkezeti stabilitást és nagyobb mikrobiális biomasszát eredményezett a talajban, de a gyomsűrűség nőtt, és a terület nagyobb kitettséget mutatott az időjárási körülményekkel szemben. 

Az organikus gazdálkodásba vont szántott és szántás nélkül művelt táblák állattartó és növénytermesztő rendszerekben történő összehasonlítása azt mutatta, hogy a jövedelmezőségben megmutatkozó pozitív hatáshoz időnek kell eltelnie. Néhány év elteltével, amikor a gyomok már visszaszorulnak, és a talajszerkezet valamint a mikrobiális tevékenység fokozódik, akkor a hozamok és a jövedelmezőség is hasonló szintű.